Egy kis darazsat kezdtem volna fotózni...
még nem sikerült egészen ráfókuszálni, amikor megjelent a színen egy pók...
...és villámgyorsan a darázsra támadott.
Ahogy a pók is, én is azt gondoltam: annyi. De a darázs vitézül szembeszállt nehézsúlyú támadójával.
Ádáz küzdelem kezdődött.
Csattogtak a csáprágók.
Nem láttam a pillanatot, mikor kapta a pók a döfést, de egyszerre lassulni kezdett a mozgása, és a darázs már láthatóan uralta a helyzetet. A pók szinte már csak a tekintetével tudta követni a darazsat.
Aztán már azzal sem, mert az mögé került...
...és egy dobással nyolcvállra fektette!
A bénult póklábak égnek meredve, egyre lassabban kalimpáltak.
A győzedelmes darázs megragadta, és cipelni kezdte magatehetetlen áldozatát.
Tolta...
húzta...
vonta...
...nem tudom hová, meddig jutott vele, mert olyan területre ért, ahová már nem követhettem. Mert ott éppen előzőleg kapáltam fel szépen, hát nem taposhatom mindjárt össze két ilyen lökött, alig egy-egy centis kis jószág miatt a saját munkámat! Meg már éppen indultam én is fel, ebédelni. Nem azért, mert ettől jött meg nekem is az étvágyam, hanem a kapálástól, meg mert már majdnem dél volt.
A képek nagyok, csak klattyolj rájuk, ha nincs pókiszonyod!
