Zuhi

Kattints a képre az eredeti méretért!

Mint a mesében

Tegnap meglátogatott a műhelyemben Jiminy Cricket (magyarítva Tücsök Tihamér, avagy Szóló Tücsök).

Jó, mondjuk nem tücsök, hanem szöcske, de jól körülnézett az asztalomon. Elsősorban az érdekelte, hogy jól el van-e rakva a kalapács.

És hogy ezekből az ócska lécekből az újrahasznosítás során ugye nem hazudós, hosszú orrú fabábú, netán politikus lesz?

Megnyugtattam, hogy csak a kerti slagnak csinálok egy tárolódobot. Erre, hogy ő ehhez nagyon ért, hiszen Gepetto mesternél tanult, szóval adjam a tokmánykulcsot.

Kérdi, hány éves ez a ruszki fúrógép, mert ő éppen száz, de ez nála is sokkal öregebbnek néz ki.

  - Akkor most a dugót a konnektorba...

...oké, benne van, jöhet a feszültség!

  - Ja, a telefon mikor volt töltőn?

  - Csak azért, mert ha telefonos segítséget kérek Gepetto mestertől... és hogyan tudom kihangosítani? Mert a lábamon a fülem, és ugye azzal vagy ciripelek, vagy hallok...

Őskacat

Sikerült viszonylag épségben leműtenem egy réges-régi kamraajtóról a réges-régi zárat. Most viszont nemigen tudok mit kezdeni vele. Az a szép, hogy még szinte működik is. Azt hiszem, minden megvan hozzá, még egy kovácsolt szeg is (sajnos a többi már "modern" huzalszeg volt). A kulcsa úgy nézem, nem eredeti, mert csak kívülről megy bele. Az az ajtógomb-szerű izé, az nem szerves része a zárnak, csak az ajtónak. Ha a szerkezet nagyjából egyidős a házzal, akkor 1832 körül alkothatta a lakatos mester, tehát 180 éves lehet. Vagy ki tudja, tán már akkor sem volt új.
Ha esetleg valaki pont egy ilyenre vágyik, keressen meg, egy darabig őrzöm. Aztán ha megunom, hogy mindig útban van, mert az ilyen őskacat mindig útban van, akkor felajánlom a helytörténeti gyűjteménybe.
Íme elölről, hátulról és működés közben: