egyik régebbi posztomhoz lőtted, valld be:))) íme a poszt:
Álmomban boldog voltam. Nagyon boldog. Nem is emlékszem, történt-e hasonló velem valamikor, de nem is ez a lényeg. A lényeg az álom volt és a cseresznyevirág...
Nagy társaságban voltunk, sok ismerős és ismeretlen arc kavargott körülöttem, ám én csak téged kerestelek, s te engem, tudom. A füstös félhomályban megrekedt a fullasztó meleg, tompán úsztak el mellettem a hangok és az emberek, és én némán vártalak, miközben megfeszült bennem a hiány.
Lecsukott szemhéjaim mögé bújtam, ajkaim szorosan összezártam, amikor végre megérkeztél...
Amikor végre megérkeztél, lépteid zaja hirtelen mindent feloldott. Ahogy fölém hajoltál, én magamba szívtam végre az illatod, ahogy megérintettél, úgy nyíltak szét ajkaim, s aztán felkaptál és vittél magaddal messzire.
Fogtad a kezem és én futottam veled, nem is, tán repültünk, magunk mögött hagyva a tömeget és a zajt, aztán egyszer csak egy ajtóhoz értünk, s miközben nyílt az ajtó, te szorosan magadhoz öleltél, úgy léptünk ki a csendbe és a fényre.
Lassan lépdeltünk egymás mellett, édes nyugalom ült végre odakint és idebent is, s ahogy a lelkünk összeolvadt a virágba borult cseresznyefák alatt, úgy hagytuk magunk mögött együtt a telet, s annak csúfos hidegét...
Álmomban boldog voltam. Nagyon boldog. Nem is emlékszem, történt-e hasonló velem valamikor, de nem is ez a lényeg. A lényeg az álom volt és a cseresznyevirág...
Messze van ez..... a giccstől. Érezni szinte a tavasz illatát.:)
VálaszTörlésKeresztury Dezső: Megújító, Megújuló
VálaszTörlésCsupa virág a kert,
csupa zsenge lomb az erdő:
a mandula volt az első:
forrt, kibomlott, betelt: -
s vadul iramodva behozta
a cseresznye, körte, barack:
tolakszik a fű, a tarack,
lágy fény színesül ragyogva:
s újra, újra megint
csírázik, bomlik gyanútlan,
mindig sietve, útban:
az ős törvény szerint,
mi várt a tél jegében
emléktelen, halál -
félelmetlen, magány
s eszmélet nélkül is épen...
Csupa virág a kert,
csupa zsenge lomb az erdő,
csak az emberszív esendő:
folytatni a régi pert.
Egyetérve Ilkával: a TERMÉSZET kicsit sem nem giccses ... talán csak a mi kedves fotósunk VICCES egy kicsit :-)
Persze, hogy persze! :)
VálaszTörlésegyik régebbi posztomhoz lőtted, valld be:)))
VálaszTörlésíme a poszt:
Álmomban boldog voltam. Nagyon boldog. Nem is emlékszem, történt-e hasonló velem valamikor, de nem is ez a lényeg. A lényeg az álom volt és a cseresznyevirág...
Nagy társaságban voltunk, sok ismerős és ismeretlen arc kavargott körülöttem, ám én csak téged kerestelek, s te engem, tudom. A füstös félhomályban megrekedt a fullasztó meleg, tompán úsztak el mellettem a hangok és az emberek, és én némán vártalak, miközben megfeszült bennem a hiány.
Lecsukott szemhéjaim mögé bújtam, ajkaim szorosan összezártam, amikor végre megérkeztél...
Amikor végre megérkeztél, lépteid zaja hirtelen mindent feloldott. Ahogy fölém hajoltál, én magamba szívtam végre az illatod, ahogy megérintettél, úgy nyíltak szét ajkaim, s aztán felkaptál és vittél magaddal messzire.
Fogtad a kezem és én futottam veled, nem is, tán repültünk, magunk mögött hagyva a tömeget és a zajt, aztán egyszer csak egy ajtóhoz értünk, s miközben nyílt az ajtó, te szorosan magadhoz öleltél, úgy léptünk ki a csendbe és a fényre.
Lassan lépdeltünk egymás mellett, édes nyugalom ült végre odakint és idebent is, s ahogy a lelkünk összeolvadt a virágba borult cseresznyefák alatt, úgy hagytuk magunk mögött együtt a telet, s annak csúfos hidegét...
Álmomban boldog voltam. Nagyon boldog. Nem is emlékszem, történt-e hasonló velem valamikor, de nem is ez a lényeg. A lényeg az álom volt és a cseresznyevirág...
Oké Évi, neked lőttem! ;)
VálaszTörlésköszi, tudtam én:)))
VálaszTörlés