A fűnyírót tavaly vettük. Főleg azért, mert az önkormányzatnak nem telik már öt liter benzinre, hogy a falu közterületein a motoros kaszákkal és fűnyírókkal karbantartsák a gyepet a közmunkások (kézi kaszával már mindenki elfelejtett kaszálni). Vettünk egy kis elektromos ketyerét, és egészen októberig nyírtam vele a házunk előtt a járda és az úttest közötti füves sávot. A vágásmagasság a legkisebbre, kb. 3 centire van állítva a gépen. A meglepő az, hogy ezt a fű között tenyésző pongyolapitypang igen pontosan megjegyezte, tudja!
Úgy három hete még havat lapátoltam ezen a helyen, aztán hirtelen kitavaszodott, és mostanra már szépen felnőtt a fű is. Nekiláttam hát, és lenyírtam, ha túl nagyra hagytam volna, nehéz lett volna a gép dolga. És íme, az eredmény:
A pitypang sértetlenül, vígan virul a három centis fűben, csak annyi szárat növesztett, hogy a virágja felett éppen elsuhanjon a penge. Na ehhez aztán kell intelligencia, memória, és persze hidegvér! Hát így nemesítettem én ki az útszéli törpepongyolapitypangot csak úgy, szinte mellékesen.
Hozzátenném, hogy itt két méterrel hátrébb, a lakatlan szomszéd ház előtt, ahová már nem ér el a hosszabbítóm, a pitypang 30 centi magasan lengeti a virágait.
Nekem kifejezetten tetszik a pitypang a zöld fűben. :D
VálaszTörlésNekem is tetszik, tőlem maradhat is, csak a párom küzd ellene, mert egyszer (30 éve) a Bálint gazdától azt hallotta, hogy nehéz kiirtani. Ebből az következik, hogy ha nehéz is, de ki kell irtani. Hiába mondom, hogy a Bálint gazda sok hülyeséget mondott már, mégis világ a világ. :)
Törlés