2019. június 11., kedd

Pelus

Régi jóbarát a kamrában lakó kerti pele, aki a Pelus névre hallgat. Igen, mert nem túl félénk, el szoktunk dumálgatni, ha látjuk egymást. Ő az (és ne mondd, hogy patkány, mert nagyon megsértődik! A mókusra nem annyira...):

2019. június 9., vasárnap

Kék-zöld gyík

Egészen megszelídültek már, bár a papa egy kicsit gyanakvóbb, de a mamával jó viszonyban vagyunk.









2016. április 5., kedd

2016. március 22., kedd

Nyulak (járda)szigete

Avagy: az őrület fokozódik

Eddig karácsony környékén tört rá a kis és nagy falvakra a buszmegállók környékén a betlehem-építési láz.
Most egy népes nyúlcsaládba futottam bele - majdnem szó szerint. A kis falu régi buszmegállója a nyulak szigetévé, illetve járdaszigetévé lépett elő. A háttérben komposztos zsákok, még hátrébb disznó- és tyúkólak láthatók, de mi legyen látható, ha egyszer falun vagyunk?





















































Amúgy ezek a rönknyulak nagyon ötletesen vannak megalkotva, és húsvét után jól be lehet velük durrantani a kazánba. A nárciszoknak drukkolok, hogy kibírják locsolóhétfőig.

2015. december 5., szombat

Az Isten háta mögött

Falusi bulvár:

BUSZMEGÁLLÓBAN SZÜLTE MEG GYERMEKÉT A KISMAMA!

A téliesített buszmegálló




















Többen várták, de megint sokat késett a kaposvári, hát megszületett a gyermek.




















Megesik az ilyesmi így télen - az Isten háta mögött.





2014. október 28., kedd

Csuszka főnök






































Ha az etetőnél megjelenik a hosszú, hegyes csőrű csuszka, mindenki tisztes távolságba röppen, és amíg őkelme eszik, senki nem meri zavarni. Egyértelmű, hogy ő a nagyfőnök.

Légy vendégem

egy reggelire



















A tönkölyös, rozsos kenyér még meleg!

2014. október 26., vasárnap

Isten veled Jerry!

A Vének Tanácsa úgy döntött, hogy Jerrynek szabadon kell élnie, halnia. Egy feltételem volt, hogy ne találhasson haza, átvisszük a megyehatáron Tolnába. Mert hát akármilyen aranyos kis ungyuli-bungyuli, mégis úgy kezdődött ez az egész, hogy összepisilte a kredencet. Szóval a megyehatárt jelző tábla és egy kis patak túlsó oldalán letettem a körpanorámás Nagy Dunsztost, meg pár napi hideg élelmet.


















Szabad a pálya?


















Balról tiszta!


















Jobbról tiszta!


















Légtér üres!


















Hát akkor... isten veled!


















Ezt hogy viszem magammal?


















Mindenesetre uzsgyi, aztán majd lesz valahogy!


2014. július 22., kedd

2014. június 4., szerda

2014. február 13., csütörtök

Vendégeink

Kattints a képre az eredeti méretért!

















Zöldike (tudom, a kékszilva is lila, amíg zöld)

















meg egy kevésbé jó felvétel egy tengelicéről, és egy széncinkéről.
És remélem, a mindenféle cinkék is nekibátorodnak, amikor ott leselkedek rájuk.

Frissítés:
azért csak sikerült még ma lőnöm egy kékcinkét is! :)


2013. december 13., péntek

Első kenyér

"Életemben annyi mindent megettem" - énekelték valaha Bergendyék. Hát én vagyok még így ezzel. Kis telefonos segítséggel (na jó, sok telefonos segítséggel) ma végre megsütöttem első saját kenyeremet, kenyerünket. Egyszerű, mezei fehér kenyér, az alsó héjája kicsit vastag és fekete lett, de én gyönyörűnek látom.















































A következő csak jobb lehet!

***

Kiegészítésképpen - a hetedik kenyér:


2013. augusztus 25., vasárnap

2013. augusztus 22., csütörtök

Nyárutó

Kattints a képre az eredeti méretért!






















Viharvert, alig kibetűzhető C-betűs lepke, Polygonia c-album. Főleg, mert a C betűjét a fonákján viseli.

2013. július 25., csütörtök

Kacsamesék IV.

Gyarapodtunk



































Néhány év után újra születtek némakacsáink. Első reggel három sipákolt a fészekben, és volt még egy repedt, meg egy bontatlan tojás. Hogy utóbbiaknak a kacsamama nyugodtan gondját tudja viselni, a kikelt csemetéket ideiglenes gondozásba vettem. Illetve vettük, Liza, meg én. Nekem annyi előnyöm volt, hogy én már láttam sok kiskacsát, ő még egyet sem.

















Ide azt akartam írni képaláírásnak, hogy "négy pancs", de csak hárman voltak, másnap reggelre meg már öten, szóval ez számszakilag sehogy se stimmelt volna. Mindenesetre a fagylaltosdoboz újrahasznosítása szerintem tökéletes. Van benne újra néhány gombóc vanília, csokoládé...

















Liza nem annyira a rengeteg eszéről, nem is a feltétlen engedelmességéről híres, de tőle telhetően igyekszik jó kutya lenni, és türelmes idomítással sikerült elérni nála, hogy mégsem kóstolta meg egyikük püspökfalatját sem. A melegebb pillanatok persze nincsenek meg sem fotón, sem videón, mert akkor éppen azzal voltam elfoglalva, hogy feltápászkodjak, miután felborított székestől, vagy a kiskacsa után kapkodtam, ami véletlenül a nyelvére ragadt.

A kis videót sikerült úgy megvágni, hogy úgy tűnjék, minden egyszerűen, simán ment egy csendes, szép, falusi délelőttön.



Másnap reggelre aztán a kacsamama kiköltötte a másik két kiskacsát, és ezeket is visszakapta, miután elhagyták a fészket. Vezetgeti őket, szépen gondoskodik róluk.