Befutott nekem itt délután egy hőscincér. Leszállt egy ócska deszka végére, a tyúkok legnagyobb örömére. Rá is rajtoltak vagy hárman, csak én előbb értem oda.
Megértették, hogy a nagy bogarat magamnak akarom. A cincért nem nagyon érdekelte a hűhó, csak állt a deszkán csendesen.
Hagyta, hogy fotózzam.
Egészen közel mentem hozzá.
Akkor kicsit megemelkedett, és megértettem: erőlködik.
Arra járt egy hangya, az meg majdnem belelépett.
Mint aki jól végezte (nagy)dolgát, a cincér lassan elkezdett menetirányba fordulni.
Mikor aztán kelet felé fordult
megnyitotta a fedőszárnyait, és elzúgott.
A tyúkok mintha kissé gúnyosan néztek volna rám, hogy ugye nekik nem adtam oda, hát jól megjártam, elrepült a vacsorám. És még én mondom rájuk, hogy tyúkeszűek...
Kis hőscincér
Cerambyx scopolii
