Reggelente már fagy, nemigen mászkálnak a bogarak, most veszik jó hasznát a cinkéink a kert szegélyére vetett napraforgónak. Vannak szép számmal, én nagyon nem ismerem őket fajtájuk szerint, de négy félét biztosan meg tudtam különböztetni, három félét fotózni is sikerült, ha nem is túl jó minőségben. Nagyon izgága madárkák, és nem tetszett nekik, hogy ott lábatlankodok a reggelijük körül.
(Klatty a képre az eredeti méretért!)
És fotóztam még rengeteget, mert mondom, sokan vannak, de a kapáslövések zömét nem lehet emberek közé vinni. (Mi az, hogy képzavar?) Azért itt egy csokor hízott cinke az ínyencek kedvéért mutatóba:
(Ja, és erre ne kattints, mert csak összemegy!)
Fentről lefelé - szerintem - egy darabig láthatók széncinkék, van belőlük sok.
Lejjebb az a barnás valami másféle, talán barátcinege...
Alatta pedig felőlem lehet a kékcinke.
Lógni nagyon szeret mindegyik.
Van, amelyik képen ketten is vannak, csak igen jó szem kell hozzá, hogy megtaláljuk...
Van, akiből csak egy püspökfalat látszik, az is fejjel lefelé. Hát ornitológus legyen a talpán, aki ebből megmondja, miféle.
Alul a napraforgósor. Bármily hihetetlen, ezen a képen is van cinke, meg a legalsón is!
